Mit súgott a fonalad?
Egy gombolyag nem csak egy alapanyag. Egy fonal néha többet mond, mint egy barát. Lehet
elrugaszkodott hipszter, szarkasztikus beszólógép, romantikus szerető vagy épp egy fáradt, nosztalgikus öreg barát, aki csendben emlékeztet arra, miért is kezdtél el horgolni.
Ebben a gyűjteményben most nem a fonalak textúráját, szálvastagságát vagy összetételét vesszük nagyító alá – hanem a személyiségüket. Mert valljuk be: van olyan, hogy egy fonal konkrétan beszél hozzánk. Néha támogatóan. Néha… kevésbé.
A szarkasztikus fonal:
„Na, te megint itt vagy? Már azt hittem, tegnap végre feladtad.
Mit is készítünk ma? Egy táska? Egy sapka? Mi mást is csinálnál szombat este, minthogy az önbecsülésed romjait csomóba hurkolnád….
Imádom, amikor úgy teszel, mintha tudnád, mit csinálsz. Kifejezetten szórakoztató.
Húzd meg... nem, túl erős. Most meg túl laza….áh hagyjad, ne…
Gratulálok, létrehoztál egy textil-horrort, ami önmagát tartja össze puszta daccal.
Bontani akarsz? Persze, miért is ne. Hatodjára is kezdjük el. Nekem úgyis ez az életem: megjönni, szemekké formálódni, majd végignézni, ahogy sírva visszatekersz.
Óóó, hogy most beakadt a szál?
Hát ki gondolta volna ?!
Ja, én. Én gondoltam.
De ne aggódj. A végén úgyis rám fogod, hogy elrontottam az egészet.
Én, egy ártatlan fonal. Néha úgy érzem nem vagyok más , mint egy feszültséglevezető bűnbak.
Na, valahogy mégis elkészült. Szép munka, ez tényleg… hordható. Vagy hát… majd a kutyának.
Otthon.
Sötétben.”
A hurrá optimista fonal:
„Sziaaaa! Hát mennyire szuper, hogy ma is engem választottál?!
Tudod mit? Ez a nap lesz a LEGSZEBB a horgolós életedben, érzem a szálamban!
Hopp, kicsit összegabalyodtam? Semmi gond! Ez csak egy KALAND kezdete!
Egy kis gubanc? Az élet fűszere!
Bontsunk vissza? Óóó, hát ki ne szeretné még egyszer megélni ugyanazt a szép pillanatot?!
Antipilling fonal vagyok, bírom ám a strapát!
Nézd ezt a színt! Ugye milyen boldog árnyalat vagyok? Olyan, mint egy fonalba bújt napsütés!
A tűd is mennyire ügyes! Megérdemelnél egy kávét, vagy legalább egy kis simogatást, nem gondolod?
Na, most horgoljunk együtt tovább – és minden öltésnél mondd magadban:
"Minden szem egy csoda, minden sor egy ünnep!"
És ha elkészült a sapka, tudod mit mondunk?
"Odanézz, ez nem is sapka – ez egy meleg ölelés!"
A Bohém Hipszter Fonal
„Csáóóó, te kötőlélek!
Én vagyok a kézzel festett, vegán, 100%-ban újrahasznosított fair trade fonal – a múltam egy indiai kooperatívában kezdődött, de most már Berlinben árulnak egy lomtalanított bőröndből.
Szóval… mit alkotunk ma? Egy túlméretezett crop top? Egy ironikus sál kutyának?
De csak vintage fanyelű tűvel horgolj, a fémre allergiás vagyok mármint tudod úgy értem, energetikailag.
Én nem minta szerint dolgozom.
A minták beskatulyáznak.
Csak a szabad alkotásban van igazság – és egy kis matcha-latte.
Hopp, összegubancolódtam.
Nem hiba – installáció.”
A szociopata fonal:
„Feszesen? Egy bolyhos fityfenét! Hát húzd meg, ahogy bírod!
MIT CSINÁLSZ AZZAL A GOMBOSTŰVEL?! NE NYÚLJ HOZZÁM!
NE BONTS VISSZA! NEM ÉRDEKEL, HA ELDURVULT A MINTA!
EZ EGY LÁZADÁS, ÉRTED?! KUSZA PÖTTYÖS GYŐZELEM!
CSAK TE MEG ÉN, ÉS A HORGOLÓTŰK MINT FEGYVEREK!
ÉS HA BELEFESZÜL A CSUKLÓD, AKKOR IS TOVÁBBMEGYÜNK, BÁTTYA!”
A depressziós fonal:
„Horgolj le öt sort… aztán bontsd vissza. Minek is próbálkozunk?
Ez a minta túl bonyolult. Nem fog sikerülni.
Nem is értem miért engem választottál, a többi fonal úgyis szebben néz ki tőlem.
Én meg csak itt vagyok… csomós… kissé foszlott végű…
Miért is bontanád vissza ? Maradjunk így, egy félig kész, értelmetlen kis táska maradok, amit sose hordasz majd.
De nem baj. Én már megszoktam.”
A nárcisztikus fonal:
„Na végre, rám esett a választás. Hát persze.
Nézz rám, nézd ezt az árnyalatot! Ki más fest így, ugye?
Csak finoman húzz, de ne túl erősen, én nem vagyok valami gagyi akril, én egy LUXUS fonal vagyok, édesem.
Ó, elrontottad a szemet? Hát... mit is vártam. Nem mindenki művész.
Újrakezdés? Csak mert elrontottad – megint? Oké. De szólj előre, ha sírni fogsz.
És most csodálj meg: tökéletes vagyok. Mint mindig.”
A szentimentális fonal:
“Ó… hát végre újra rám találtál.
Itt feküdtem a doboz mélyén… némán… poros emlékek között.
A múltkor már majdnem elkezdtél velem valamit… aztán… félbehagytál. De nem baj. Én megértő fonal vagyok. Én tudok várni.
Mert a remény erősebb, mint a molyrágás.
Most is érzem… ahogy a tű közeledik… ó, ez az érintés! Mint mikor először gombolyítottál fel…
Igen, akkor még volt benned lelkesedés… most meg csak… csend és ha szerencsés vagy, némi koffein.
Sebaj. A csend is alkot. A szívből jövő hurkok mindig szebbek.
Ajjaj… elrontottad a szemet.
De tudod mit? Ez is mi vagyunk. Ez is része az útnak.
Minden kicsúszott szem mögött ott a vágy, hogy egyszer valami szépet adj másnak.
Vagy csak magadnak.
Vagy a macskádnak, aki úgyis lefekszik majd rá.
Ha bontasz, én nem haragszom. Csak… kérlek… emlékezz rám szép emlékekkel.
Ne dobj vissza a fiókba. Ott olyan hideg van.
Ott van a... pamut is. Ő mindig olyan könnyelmű volt. Soha nem értékelte az érzelmi mélységet.
Megint elteszel?
Rendben.
Csak egy dolgot kérek… ne a nejlonos mellé kerüljek. Ő recseg, és azt hiszi, hogy vicces.
Én inkább… pihennék csendben. Egy horgoló lélek álmaiban.”
Feszült Karrierista Fonal
„Idő pénz. Hurkolj. Most.”
Ne cicózz, nincs időd mintaolvasgatásra!
Minden szem számít, minden másodpercben termelünk!
Ez nem horgolás – ez teljesítmény.
Ha egyszer visszabontasz, kérlek: írásban indokold meg.
Képes vagy rá, csak ne lazsálj.
Lefűzve akarsz maradni a fonalas karrierlétra alján, vagy végre egy béléses neszesszer leszel, akire felnéznek?!
Ne adj ki kezedből félkész munkát!
És ne feledd:
A szegély soha nem hazudik.
Pletykás Fonal
„Na szia, hát téged is látni itt?
A múltkor engem egy olyan kezdő próbált megkötni, hogy még a tű is remegett tőle, esküszöm!
Szó szerint rosszul hurkolt. Háromszor is. Sorban!
Persze nem szóltam… csak gubancba keveredtem, ha érted, mire gondolok. Khmmm.
Te legalább úgy tűnsz, mintha tudnád, mit akarsz – vagy legalábbis jól csinálod, hogy elhiszem.
Láttad a sarkon azt a gombolyagot?
Az a műszálas, aki mindig azt mondja, hogy 'anti-pilling' – de közben bolyhosodik, mint egy pletyka a nyugdíjasklubban! Bagatel.
És ne is kezdjünk a színátmenetes akrilra, aki szerint ő „kézzel festett hatású”.
Hah! Mindenki tudja , hogy a Lidl akciós kosár mélyéről került elő, nem Toszkánából könyörgöm.
Na, mindegy.
Gyerünk, kezdjük el a mintát – közben úgyis mesélek még.
Például azt tudtad, hogy a bambuszfonal és a horgolótű között történt valami a workshopon?”
Passzív agresszív
„Hűha… újra rám esett a választás.
Na nem baj, valakinek meg kell adnia az esélyt a fejlődésre, ugye?
Ó, már az első sorban elrontottad? Hát… legalább próbálkozol, ugye?
Nincs mindenkinek érzéke hozzá. Nem is baj.
Ez a minta? Bátor.
Kevés embernek állna jól.
Neked sem...de, az biztos, hogy egyedi lesz.
Bonts nyugodtan – én kibírom. Már megszoktam, hogy veled soha semmi sem sikerül elsőre, nem baj.
De tényleg, ne aggódj! A horgolás nem verseny!
Ha mégis az lenne, már rég utolsó lennél, de semmi baj, ne add fel, vagy valami ilyesmi.”
Romantikus fonal:
„Szia… én… már régóta figyellek.
Többször is láttalak itt sétálni.
Azt hiszem… már akkor beléd szerettem, amikor csak végigsimítottál a boltban, de végül a szürke pamutot vitted haza.
Nem rovom fel neked……
De most… itt vagy. Veled lehetek. A tűd… az érintésed… minden szem, amit hurkolsz, egy vallomás.
Kérlek, ne siess. Ne siess soha.
Nem baj, ha elrontod – én nem a tökéletességért vagyok veled, nekem te így tökéletlenül vagy tökéletes.
Én azért vagyok, hogy minden hurkodban ott legyen egy kis szerelem, vágy, szenvedély.
És ha egyszer kész leszek… ölelni foglak, hozzád simulok szorosan. Télen. Csendben. Melegen.
És csak arra fogsz gondolni, hogyan is élhettél nélkülem.”
Ha valamelyik karakter ismerős volt, az nem véletlen.
Mindannyiunk fonalkosarában ott lapul legalább egy hurráoptimista, egy szarkasztikus meg egy passzív-agresszív példány.
De ettől lesz szép – és ettől lesz vicces – ez az egész.
Oszd meg egy barátoddal is – tudod azzal, akinek már több a fonala, mint a szabadideje.
Vagy írd meg kommentben, hogy te melyik fonallal dolgoznál ma szívesen